Normális vagyok?

 

Egy ilyen kérdéssel kezdődik a könyv. Nem is véletlenül, mivel Evie a főszereplőnk OCD nevű betegségben szenved, ami nagyjából azt jelenti, hogy az agya kényszeres utasításokat, cselekedeteket, küld a testének, rossz gondolatokat.

Evie új suliba megy, új emberekhez, egy új kezdethez, viszont neki betegsége miatt nehezebb barátkoznia, ismerkednie, és az emberekkel is, akikkel sikerült jóba lennie nem mondja el az igazat.

Ő is arra vágyik, mint a tinédzserek nagy része, a szerelemre, megismerkedik egy fiúval, aki elviszi egy buliba, amire Evie már amúgy is kényelmetlenül érkezik, és a srác az est végén egy másik lány ágyában köt ki, szóval Evie dobja.

Aztán megismerkedik egy másikkal, aki hasonló dolgokkal küszködik, mint Evie, de az sem jött össze. Majd megismer egy igazi vérbeli, huligán, rosszfiút. A fiú nincs jó hatással Evie-re, de evie annyira vágyik már a szerelem még csak gondolatára is, hogy bármibe belemenne.

Két új barátnőjével, boncolgatva a feminizmus es a patriarchális világ eszményeit, küszködött a fiúkkal és betegségével.

A könyv egy nagyon tanulságos sztori, amiben komoly dolgokat boncolgatnak a fiatalabb korosztály részére leegyszerűsítve. Nekem ez a könyv egy fantasztikus élmény volt olvasni, bele láttam egy OCD-s életébe, jobban megértettem ezt a dolgot, hogy zajlik le, mi járhat a fejében. Közben pedig a csajos részem is tanult a feminizmusról, hogyan legyen büszke arra, hogy nő és ne hagyja egy férfinak, sem hogy máshogy érezze. minden lánynak akár fiúnak is ajánlom ezt a könyvet, azzal hogy elolvassátok semmit nem veszíthettek, de tanulságban gazdagodhattok.

(forrás: Góczán Johanna – Ganz Ábrahám Technikum)