(Martina naplója)
"Hirtelen megfordultam. Ha mindez csak tréfa, akkor én…én…. De nem az volt. Mert ott, a föld út kellős közepén, egy sötét bundás kismackó hevert. A kezemet izgalmamban a számhoz emeltem és majdnem felkiáltottam. Képtelen vagyok leírni az érzést. A mackó alig volt nagyobb mint egy spániel. Az elején azt gondoltam, hogy csak a képzeletem játszik velem…."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése