Normális vagyok?
Egy ilyen kérdéssel kezdődik a könyv. Nem is véletlenül,
mivel Evie a főszereplőnk OCD nevű betegségben szenved, ami nagyjából azt jelenti,
hogy az agya kényszeres utasításokat, cselekedeteket, küld a testének, rossz
gondolatokat.
Evie új suliba megy, új
emberekhez, egy új kezdethez, viszont neki betegsége miatt nehezebb
barátkoznia, ismerkednie, és az emberekkel is, akikkel sikerült jóba lennie nem
mondja el az igazat.
Ő is arra vágyik, mint a tinédzserek nagy része, a
szerelemre, megismerkedik egy fiúval, aki elviszi egy buliba, amire Evie már amúgy
is kényelmetlenül érkezik, és a srác az est végén egy másik lány ágyában köt
ki, szóval Evie dobja.
Aztán megismerkedik egy másikkal, aki hasonló dolgokkal küszködik,
mint Evie, de az sem jött össze. Majd megismer egy igazi vérbeli, huligán,
rosszfiút. A fiú nincs jó hatással Evie-re, de evie annyira vágyik már a
szerelem még csak gondolatára is, hogy bármibe belemenne.
Két új barátnőjével, boncolgatva a feminizmus es a patriarchális
világ eszményeit, küszködött a fiúkkal és betegségével.
A könyv egy nagyon tanulságos sztori, amiben komoly dolgokat
boncolgatnak a fiatalabb korosztály részére leegyszerűsítve. Nekem ez a könyv
egy fantasztikus élmény volt olvasni, bele láttam egy OCD-s életébe, jobban
megértettem ezt a dolgot, hogy zajlik le, mi járhat a fejében. Közben pedig a
csajos részem is tanult a feminizmusról, hogyan legyen büszke arra, hogy nő és
ne hagyja egy férfinak, sem hogy máshogy érezze. minden lánynak akár fiúnak is
ajánlom ezt a könyvet, azzal hogy elolvassátok semmit nem veszíthettek, de
tanulságban gazdagodhattok.
(forrás: Góczán Johanna – Ganz Ábrahám Technikum)